Miért fontos a jó talaj-előkészítés a tavaszi veteményezés során?

MI A TALAJ ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK CÉLJA?

A jó talaj-előkészítés célja az, hogy a talaj szerkezete a növények számára ideális, azaz tápanyagban és nedvességben dús legyen. Ezt a legjobb már jóval az ültetési szezon előtt, az őszi hónapokban megalapozni. Ekkor trágyázzuk meg (lehetőleg ló- vagy szarvasmarhatrágyával) és forgassuk át alaposan a földet, majd hagyjuk, hogy a téli hónapok alatt a mikroorganizmusok elvégezzék a dolgukat. Így tavaszra egy humuszban és tápanyagokban bővelkedő talaj keletkezik.

Amikor a tavaszi napsugarak hatására felenged a fagy és felszárad a sár, akkor már kezdhetjük is az ültetés előkészítését. A kötött szerkezetű földet azonban fel kell lazítani, amire remek eszköz a rotációs kapa, ennek híján pedig az ásó, a kapa, illetve az ásóvilla. Akár többször, több irányból is menjünk végig a területen, hogy mindenhol kellően fellazítsuk a talajt. Távolítsuk el az esetleges le nem bomlott növénymaradékokat, köveket. 

A JÓ TALAJ-ELŐKÉSZÍTÉS RÉSZE A PIHENTETÉS IS

A gyakorlott kertészek tudják, hogy a frissen felásott földbe nem célszerű rögtön ültetni, hanem érdemes egy kicsit pihentetni. Hogy ez mennyi időt igényel, az nagyban függ az időjárástól is, de pár napot mindenképp ajánlott várni. Ha a talaj felszíne kissé kiszáradt, akkor jöhet a következő lépés, az elsimítás.

Ehhez kapjuk elő a talajgondozó eszközök közül a gereblyét, és egyengessük el a földet. Akkor vagyunk kész, ha a talaj egyenletes, nincsenek benne nagyobb rögök, mélyedések vagy földkupacok. 

Ha ezzel megvagyunk, előkészíthetjük a terepet magára az ültetésre: a palántáknak szánt ültetőgödrök aljára tegyünk egy kevés komposztot, halmozzunk rá néhány centiméternyi földet, és csak ezután helyezzük bele a palántát. Ezzel arra serkentjük a növényeket, hogy mélyebb gyökereket növesszenek, hiszen lejjebb kell “nyújtózniuk” a tápanyagért.

TERVEZZÜK MEG A VETEMÉNYES KIALAKÍTÁSÁT!

Az egyes növények hely-, víz-, és fényigénye eltérő, ezért érdemes a kertet több részre tagolni és előzetesen eltervezni, hogy hová mit szeretnénk ültetni. A tökfélék például kifejezetten nagy helyet igényelnek, így az egyes palánták közt hagyjunk szabadon körülbelül egy négyzetméternyi területet.

A paradicsom és a paprika igényli a sok napfényt, ezért bátran ültessük őket a kert legmelegebb, legnaposabb részére. A közelükben viszont ne legyenek olyan magasra növő növények, mint például a napraforgó vagy a kukorica, amik elfoghatják előlük a fényt. 

A káposztafélék, a brokkoli, a karfiol és a karalábé pedig kimondottan vízigényesek, itt a rendszeres öntözést kell szem előtt tartani. Az uborkának léteznek olyan fajtái, amelyeket nem fekve, hanem felfuttatva kell termeszteni, ha kicsi a veteményesünk, akkor érdemes ezt választani a helytakarékosság érdekében. 

Ne feledjük, hogy a jó talaj-előkészítés és az ültetés még csak a kezdet, az igazi munka ezután kezdődik, ugyanis a kertet rendben kell tartani, a növényeket pedig gondozni, hogy ízletes terményekkel örvendeztessenek meg bennünket.

Illetve már az idei szezonban gondoskodjunk arról, hogy jövőre is feljavíthassuk a földet némi tápanyaggal, ezért amit csak lehet, komposztáljunk! 

Emellett érdemes néha leltárt tartani a kerti szerszámaink között, és beszerezni azokat az eszközöket, amik hiányoznak vagy már cserére szorulnak.